Nem lehet szabadulni a kanadai élményektől. Újra és újra belelapozgatunk a gyermekek útinaplóiba és százféleképpen éljük újra csodálatos utazásunkat.
Se vége, se hossza a lelkesedésnek. Nem is vállalkozunk arra, hogy kivesézzük a naplók alapján a minden képzeletet felülmúló nyugati kalandozásunkat. Több száz oldal anyag lenne a teljesség igénye nélkül is. Az viszont mindannyiunknak feltűnt, hogy a naplókból sugárzik a családoknál töltött élmények bejegyzése.
„Ezután felszálltunk a repülőre. Én Sára és Barbara mellett ültem. Sára nagyon-nagyon félt. A legtöbbször meg kellett fogjuk a kezét. Jó volt a repülőzés, mert még naplót is lehetett írni. Nem döcögött, mint a busz.”(G.B.)
„Ottawában a Notre Dame katedrális előtt egy szobor volt, mely egy pókot ábrázolt. A szobor mögött egy szomorú történet van. A szobor neve Anya. Készítője korán elvesztette az édesanyját, aki szövőnő volt és ezért egy pók formájában ábrázolta… A Parlament elmehetne kastélynak, a kilátás a folyóra Pazar. Ha majd megérem azt, hogy legyen pénzem elmenni Ottawába, viszem magammal anyut, mert neki is látnia kell ezt egyszer… Koncert után a nagykövet úr, egy szimpatikus ember, körbevezetett a Nagykövetségen és mesélt az ott lévő szobákról. Vacsorát is kaptunk! Ez volt az eddigi legjobb vacsorám: csirkemell, csirkecomb, rizs, brownie fagyival.” (Sz.B.)
