Az elmúlt napokban postagalambbal tudtunk volna híreket adni hazafelé, de erre még a galambokat is megeszik. Most az Eforie egyik panziós lakosztályáról végre hírt adhatunk az elmúlt napok eseményeiről.

Péntek - Bákóba indultunk, szekereink és legénységünk jól bírta az utat. A közlegények remekül muzsikáltak. Régi ellátmányos tisztek érkeztek Szentegyházas-Nagyoláhfaluból, élelemutánpótlást hoztak a honvédeink számára. Katona Csaba pityókasalátát és bécsi szeletet csomagolt, Elekes István és Közlegény Szabolcs szállította. A táplálkozás a bákói központi parkban történt, váratlanul megjelent harangozónk segítségével. Felesleges dolgainkat (székely-mundér) hazaküldtük, hogy későbbi bevetéseinken ne legyen nehéz a kuffer. Koncertünkön válogatott admirálisok a Bukaresti Nagykövetségről és ellentengernagyok a Bákói Tanfelügyelőség soraiból lelkesen tapsikoltak. A kétezres óriásteremben impozáns volt a Fili, kár, hogy a mozgókép-rögzítő szakasz áruló módon cserbenhagyott, így moldvai hadviselésünkről az utókor számára csak néhány naplójegyzet marad.

Éjszaka Dobrudzsa irányába fordult seregünk, hajnali negyed hatkor már a navodári napfelkelte szórakoztatta a kimerült csapatot.

 

Tengerpart, napfelkelte, mi kell ennél több egy filisnek? Semmi, a nép nagyon jól érezte magát. Délben, amikor az egész ország területén elszórtan 12 óra található, lekváros kenyeret, szalonnát és sajtot ettünk. 6 óra tájékán elindultunk Efóriára 3, majd hirtelen csak 2 szekérrel. Épségben megérkeztünk, jól laktunk. (A legjobb dolog a szálláson az angol WC, tusoló). No, meg a Marióra és a Gina remek étkei.

 

Költenek, asszongyák' megyünk fürdeni s há' közbe' csak a kávé főtt le. Reggeliztünk, meneteltünk a strandra, fej-fej mögött, váll-váll mellett. Köves volt a part, szokatlan a navodári finom homok után. A víz nagyon hullámzik, de jó meleg, rengeteg algát sodor, kagyló is van jó bőven. Kőműves Kelemen és Mesterul Manole várat épít, ami nej híján rendre összeomlik. 2-ig jól is éreztük magunkat, de a hasunk már kezdett beszélgetni. Már megint! - iyen finomat rég ettünk! Délután harczi naplójegyzetek, erőgyűjtés és takarítás volt a csapat feladata, majd egy rövid felfedező körúttal homokos parton állomásoztuk le a lubiczkolni vágyókat. Ez igen! Holnap is idejövünk.

A csellengők, dezertőrök kóstoltak polipot, kagylót, rákot. Nem rossz - mondják, de a nagyanyánk töltöttkáposztája finomabb.

Két busszal látogattunk Techirghiolba, ahol a parajdi és banyaáztatós sósvíznél is sósabb tó vonzza a turistákat...és a cseszléket. Egy nyári színházban, szereplésünk színhelyén cseszlékkel együtt 2 millióan nézték a koncertet.

Gheorghe bácsit és Marióra nénit is áthajtotta a kíváncsiság. Nem bánták meg. Már biztos, hogy Eforián is csatát vívunk holnap este a szigorú elutasításunk ellenére is.

Jelen pillanatban a győztes csatát ünnepli a vidám hadtest, akik közül mindenki remekül érzi magát. Három kesergő honvágyasunk immár abbahagyta a sírást. A visszaszámlálás elkezdődött. A legénység leszerelése két nap múlva esedékes.

KÉPTÁR - augusztus 26.

 

KÉPTÁR - augusztus 27.