Tängagärde-ben, a protestáns közösségi házban laza, pihenős fél napunk volt. Akik ott aludtak, fejedelmi reggelit kaptak, nem csak felvágottak és főtt tojás, zöldségek, de még müzli és tej is került az asztalra. A hargitai burján tea illata otthonossá tette a házat. Csaba bácsi ebédre tárkonyos pityókalevest főzött, utána finom spagettit ettünk. Naplót írtunk, énekeltünk, az eső ellenére néhányan megnéztük a Tolken tavat. Nálunk úgy tartják, hogy nincs rossz idő, csak gyenge ember. A svédeknél ez is másképp van: nincs rossz idő, csak rossz ruha. És valóban, esőben is bicikliznek, sétálnak és sportolnak, csak gumi ruhában.

 

Sok mindent megtudtunk az országról a pót-családjainktól is. Például, hogy gyerekközpontú itt az egész rendszer, mindenütt van játszósarok, játékokkal, a templomokban is. Az anyukáknak és/vagy apukáknak 460 szabad nap jár egy gyerek születése után, azt akár 5 napokra lebontva is kivehetik, egészen a gyerek 8 éves koráig. A szülési szabadság után arról is szabadon dönthetnek, hogy hány százalékban mennek vissza dolgozni. Van, aki csak 50, más 80 százalékát végzi a korábbi munkájának. Vagy például az óvodákban be kell jelenteni, melyik szülő hányig dolgozik, és annak a szülőnek kell elhoznia a gyerekét, aki hamarabb végez a munkájával. Ha valaki 4-ig dolgozik, és 4.20-kor még nem érkezett meg a gyerekéért, már hívják az óvodából. Bár minket mindennel is kényeztetnek vendéglátóink, a svéd gyerekek hetente csak egyszer kapnak édességet, és csak szombaton ehetik meg. Érthető okokból, mindenki a szombatot várja.

 

Példaértékű az egyszerűség, amit befogadóinknál láttunk: nem hivalkodnak nagy házzal, nagy autóval. Csak a szükséges dolgokat vásárolják meg, nem halmoznak fölöslegesen. Kevés ruhát vesznek, emberi léptékű házakban laknak, IKEA-katalógusnak tűnik szinte mindenkinek a lakása, de gyönyörű, letisztult, élhető otthonokban tölthettük éjszakáinkat. Néhányan egy lófogorvos bácsinál laktunk (ilyen is van!), és egy cuki kutyával aludtunk egy ágyban. Igaz, hogy horkolt, de melegítette a lábunkat, s reggel kedvesen nyalogatta az arcunkat. És képzeljétek, cipője is van! Mert nem szeret a vizes fűbe kimenni mezítlábasan.

 

Tängagärde-n hosszas, érzékeny búcsút vettünk Molnár Veress Pál pap bácsitól és kedves feleségétől, Enikőtől. Pali bácsi szavalt nekünk, mi pedig bemutattuk a Termopán együttesünket. Hamar takarítottunk, és 4 órakor elindultunk. Néhány órás buszozást követően érkeztünk Ljungby-be, a temploma zsúfolásig megtelt, még álltak is. Nagy hatása volt az utolsó svédországi koncertnek. Kétszer is elénekeltette velünk a helyi plébános a svéd egyházi énekünket, a közönség hosszasan, állva tapsolt, mi pedig mi mást énekelthettünk volna ráadásként? Haza is kéne már menni…

 

Elpakoltuk az útra a fellépő ruháinkat, kiengedünk kicsit, és lélekben már elindultunk Szentegyházára. Ma játék múzeumba megyünk, este bográcsolunk a helyi vendéglátóinkkal a Rysby-i közösségi házban. Már csak egyet kell aludni, s indulunk hazaaaaaa!

 

Képtár1: Farkas Antal