Több, mint 25 éve készülődünk Maroshévízre énekelni. Akkoriban látogatott ide a Filinapokra a toplicai román gyermektánccsoport: szerepeltek és visszavártak...

A mostani kiszállás lehetőségét a Maroshévízi Magyar Napok szervezője, Deme Károly fogalmazta meg: a négynapos ünnepségsorozatukat a Gyermekfili zárja szombaton, szeptember 30-án!

A meghívást elfogadtuk azzal a kéréssel, ha biztosít számunkra szállást is. A Fili tervei közt régóta szerepel egy istenszéki kirándulás, és Maroshévíz közel van, alig 40 km. Az itthoni események (Tűzoltónap, Öregek napja, kápolnási csőszbál, gólyabálok, futball-mérkőzések, stb) megtizedelték a csapatot, így 45 gyermek vállalta az ottalvást, majd a vasárnapi hegyitúrát.

Nem bánták meg! Csodálatos őszi idő fogadott a bisztrai indulásunkkor. A gyermekekhez társultunk 12 felnőtt, főleg szülők.

Az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) közössége és a hegyimentők csapata nemcsak a turistaösvényeket tartja rendben megfelelő jelzésekkel, román- és magyar nyelvű táblákkal, irányjelzőkkel ellátva, hanem a tetőn a tűzrakó- és a táborozóhelyeket is felvigyázzák, gondozzák. Minket is megkértek, hogy minden szemetet pakoljunk vissza a zsákunkba és vigyük le. Az Istenszéke attól izgalmas, hogy nem lehet járművel megközelíteni. Két vakmerő terep-biciklist láttunk csupán.

Október 1-je lévén elénekeltük a csíkkarcfalvi nótánkat, szalonnát sütöttünk, majd a hosszabbik úton - a gerincen leereszkedtünk.

Aki nem jött, sajnálhatja! Képek itt.

A hévízi koncert?

Tiszta, kiegyensúlyozott zenekar, fegyelmezett kórus ("csak" 5 ájult) és változatos ünnepi műsor a lelkes közönségnek. Képek itt.

Kis zászlók híján énekeskönyveket osztogattunk, majd gyors átöltözés után a magyar líceum dísztermében jól belaktunk.

Vendégfogadóink a helyi tantestület és szülők, valamint egy néhány vidám gyermek (a diáktanács tagjai).

Mindannyiukat meghívtuk viszontlátogatásra, áprilisban jönnek.

Késő este búcsúztunk el két busznépe hazaindulótól és a maradék némi hitványkodás után alvándusz. Szállásuk a Kolping házban és a helyi felújított óvodában.

Nem messze csobogott a Maros, körülötte fenyvesek.

Mint a nótában!

Bármelyik filist kérdezzük a múlt szombati kiszállásunkról (2023. szeptember 16.), a Skigyimes bobpályájáról áradozik. Pedig a meghívásunk a Taste of Transylvania rendezvényre szólt, amelyet a gyimesközéploki Borospatak Múzeumfalu terén szerveztek meg második alkalommal.

A meghívónk Trucza Adorján, a székelyudvarhelyi Páva Étterem vezetője.

Nagyhírű éttermek séfjei, Michelin-csillag rangú szakácsai mutatták be a tudományukat igényes érdeklődő közönségnek.

A Gyermekfilit meghívni ebbe a közegbe merész vállalkozás volt, hiszen a kápolna melletti domboldal akusztikailag nem megfelelő. A kórus összhangzását úgy tudtuk megmenteni, hogy egy jó hangú énekesünket mindvégig a mikrofon közelében tartottuk (Hatos Emőke VI.o.).

Ráadásul az együttes látványa gyönyörű volt, a zenekarunk egységesen szólt, székük szalmabála, a kóruspódium a zöld fű, s a műsort is három nyelven konferáltuk.(Emőke, Réka, Krisztián) Egyórás előadásunkba összeválogattuk a Fili dalkészletéből azokat a nótákat, amelyekben étel, ital, főzőkellékek szerepeltek.

Ily módon háláltuk meg "gasztronómiai" dalcsokrainkkal a hangversenyünket megelőző bobpálya-kalandot és a finom ebédet.

Egyéb gyimesi kalandban is részesítettek minket a szervezők: a helyszínre kizárólag lovas szekerekkel lehetett feljutni és visszajönni a buszokhoz. A 15 szekér filisnép nótázva utazott. Megelőlegeztük az októberi huszárhadjáratunk hangulatát!

Köszönjük, Páva!

A szervezők, valamint Katona Szabolcs és Tókos Attila képeit nézegessétek itt! Kisvideó is készült, itt látható!

Pár éve volt hasonló hangulat utoljára a nagyfalusi bálteremben. 70 táncos gyermek és 25 muzsikus tanulta újra a felcsíki és moldvai táncrendeket, és a hagyomány kedvéért egy csárdás-forgatóst is.

Meglepetés volt a létszám, mert 40-50 főnél többre nem számítottunk. A táncos közösség életkora 10 év alatt volt. A zenészek sorába viszont jelentkeztek a nagyok, a korelnök Illyés Réka, ő csellósként ezúttal a bőgővel és a gardonnyal ismerkedett. A kezdő muzsikusok az ebédlő teremben Haáz tanár vezetésével tanultak hat táncot.

Egy kislány Nagyváradról és kettő Nagyenyedről színesítette a közösségünket. Ők szüleikkel érkeztek, akiknek élménybeszámolóját érdemes elolvasni itt.

A tábor legkülönlegesebb meglepetése a zenét- és táncot oktatók voltak. Déneske (Gábor Dénes) Csíkszentkirályról érkezett táncoktatásra, Miklós (Palugyay-Masát Miklós) pedig Budapestről a hegedűsök tanítását vállalta. Mindketten szigorú, következetes és alapos oktatók, minden percet kihasználtak. Egy jól felkészült közösséget mutathattunk be egy órás gálaműsorunkkal a szülőknek, hozzátartozóknak zenekarokat, tánccsoportot közösen.

Alapítványainkon keresztül, a BGA támogatásával sikerült a XXI. Tánctáborunkat megszervezni.

A prímásképző-tánctáborról készült képeket itt nézhetitek meg.

Minden jel arra mutat, hogy idén szeptember 4-8 között újból meghirdethetjük hagyományos népzene-, néptánc táborunkat.

Fiatal magyarországi tanár fogja tanítani a hegedűsöket, a zenekart pedig kipótoljuk fuvola, klarinét, kontra és nagybőgővel.

A táncosokat egy csíkszeredai pár fogja oktatni. Továbbra is a körtáncok és sortáncok tanulását szeretnénk folytatni, mert ezeket a filis kiszállásokon, turnékon bármikor alkalmazhatjuk. A manchesteri lengyel zenészek muzsikájára is hasonlókat táncoltunk a színpad előtti rögtönzött buliban.

A résztvevők ebédet és vacsorát kapnak minden nap, a távolról érkezettek pedig szállást a Múzeum Szállóban. Esténként társasjáték, filmvetítés.

A táncos lánykáknak szoknyaviseletet javasolunk, mindenki hozza magával a filis csuprát ismertetőjellel rajta.

Gyülekező 4-én, hétfő délelőtt fél 10 órakor. A résztvevőknek nem kell fizetniük, a költségeket a szentegyházi és budapesti alapítványaink fedezik.

Kérjük a zenekari- és énekkari szólamvezetőket, a tagságukat írják össze és mozgósítsák.

Szeretettel várunk nemfilis diákokat is a tánctáborba.

Idén XXI. alkalommal táncolunk!

Támogatónk a:

Elképzelésünk szerint alakult az augusztus 4-5-i kiszállásunk Szovátára és Nyárádszeredára. Egyedüli váratlan a szervezésben a Gábos Jóska féle harmadik busz, ami fogta magát és elromlott. Sikeresen pótoltuk a hiányát a cég 20 személyes kisbuszával valamint a 10 személyes filibusszal és a Touran kiskocsival.

130 gyermek és 10 felnőtt, - enyhe gyúródással megúsztuk.

A kisvonatozás viszont annál kényelmesebben sikerült. A vármezői terepasztal, a Nyárád-menti kisvasút makettje megérte az odautazást.

A nyitott vagonokból virágot lehetett szedni, a visszaúton pedig nótaszóval érkezni. Iskolai töltöttkáposzta, ajándékfagyi: mindkettő díjat nyert.

A koncert filisapkás, filipólós Szováta főterén a Petőfi szobor melletti nyári színpadon. Kíváncsi tömeg gyűlt össze, a koncertünket számos román nyaralóvendég is megtekintette. A műsor javára vált, hogy Dana, a szovátai vendéglátó-felelős remekül fordította a bemondó szövegeinket románra.

10 óra volt, amire a nyárádszerdai főtérre autóbuszainkkal megérkeztünk és szállásainkat elfoglaltuk: 50 családoknál, 90 fő pedig az iskolai tornateremben, a fesztiválszínpad mögött. Rég nem aludtunk tornateremben közösen. Élményünket tetézte a tornateremben működő mászófal, a ligetes iskolakert. A kerti sátor alatt zajlottak másnap a kézműves- és gyermekfoglalkozások, itt pancsolták le a tűzoltók habbal az arra jelentkezőket.

Egy tucat gyermek a búzaházi Nyárád-mentére utazott a kisbusszal, patakolás, tapicskolás, napozás.

A nyárádszeredai tűzoltó-társaság gazdag bográcsossal látott el. Jól laktunk. A fesztivál színpadon 4 órakor kezdtük a székelyruhás koncertünket jókora közönség előtt.

A megérdemelt szerencsepatkót Nyárádszereda polgármesterének küldtük.

A hosszas pakolózás, kései indulás jelezte, hogy a filisek remekül érezték magukat, többen szívesen maradtak volna.

Szürkületkor értünk haza. A hatalmas esti vihar türelmesen kivárta, amíg minden és mindenki helyrekerült. Katona Szabi képei itt lapozhatók.

Az angol turnénkról hetekig lehetne írni, főleg az utazás, étkezés, szállás előkészítésének szövevényes szerveződéséről, koncertjeink tanulságairól. A legnagyobb élményeink a közös sétáink voltak.

Manchester :

A sétánkat vasárnap a központi Katedrálisban kezdtük. Ez a templom 1000 éves, jellegzetes négyszögű tornyát a fesztiválszínpadtól végig csodálhattuk. Vasárnap lévén szívesen léptünk be, ültünk le, énekeltük el hálaadó nótáinkat. A plébános köszöntött angol nyelven, amit Judit, a manchesteri cserkészparancsnok, sétavezetőnk fordított.

Lőrincz Csaba megcsodálta a hatalmas modern templomi orgonát, a gyermekek a templomi padok szószékek cikornyás faragványait fényképezték. A hatalmas templom közepében egy szűkebb templombelső is ki volt alakítva, érdekes átjárás, séta lehetőség. Sorbaálltunk és a másik belvárosi katedrálishoz vezetett utunk. Az jóval kisebb volt és újabb.

Megtudtuk, hogy Manchester Anglia egyik legnagyobb ipari városa volt, elsősorban gyapotfeldolgozása, lengyárai révén gazdagodott meg. Ekkor épült ez a templom is, a gyárnegyed pedig köréje telepedett. A szorgalmukról híres manchestriek jelképe pedig a méhecske lett.

A méhecske emblémát kulcstartón, hűtőmágnesen, sőt még a szemeteskukán is láthattuk.

A Piccadilly Park felé sétált a fehérsapkás gyermeksor, ott egy autóbusz állomás, villamos csomópont körül zúgott a városi forgalom. Egy emléktárgyüzletben mindenki bevásárolt és a sétálóutcán tértünk haza a szállóba. A sétálóutca a különféle színű és díszítésű népség gyűjtőhelye, volt ott minden: botoxos csinibabák, tetovált ficsúrok, néger zenészek, szende kínaiak. A burkák alatt vajon kik lehettek?

London:

Utolsó angliai napunkon a Travelodge szállót elhagyva metróval utaztunk a londoni belvárosba. Csomagjainkat a Liszt Ferenc Magyar Házhoz tettük le, végre zsebrevágott kézzel sétálhattunk kedvünkre. A londoni sétánk a Trafalgar utcai Magyar Házból indult.

Az oroszlános tér sarkában egy zűrzavaros utca járdaszigetén házigazdáink kérésére énekelt a Fili, erről film is készült. Vicces volt, hogy a Tavaszi szél dallamára veterán autófelvonulás zajlott körülöttünk. A csapat a Downing Street sugárúton vonult végig turisták tömegével. A legnagyobb csoport a királynő lovardája előtt ácsorgott, várták az őrségváltást. Ezt mi is megnézhettük.

Barczán még életében nem látott kopaszra nyírt, bepúderezett lovakat, rajtuk szerecsen gárdistával.

A minsztériumok bejáratai előtt láttunk fontoskodó küldöttségeket, biztonsági őrök tömkelegét, aztán a Westminster, a parlament és a Big Ben lenyűgöző látványa jelezte, hogy a városközpontban vagyunk. Egy kihelyezett rajz órába is belebotlottunk, néger kisisklások a Big Bent kellett lerajzolják. "Nálunk is volt ilyen rajz óra, csak mi a Kultúrházat kellett a pályáról papírra vigyük." - említette Dóra. Fél km-rel arrébb a királyi parkba tévedtünk, a tó partján Boglárka egy récének eldalolta a Kis kacsa fürdik éneket. A park vaskapuja annyira díszes volt, hogy kellett ott egy csoportképet készítsünk. A Buckingham palota kerítésére tapadva fürkésztük, vajon a király integet-e egyet a Filinek. Nem így történt. Jutalmul énekeltünk egyet: "Károly bácsi, Károly bácsi, keljen fel, keljen fel!...."

Zsazsi néni elmondta, hogy a piros színű út a király tulajdona, ezen távoztunk a palotától árnyas ligeteken vissza a magyar zászlós Liszt Ferenc Házhoz. Hosszú, fehér sor volt.

Pompás ebéd várt a kisterem színpadán: Made in Ambrus Mónika...hát még a házikenyér, citromos szelet és itókák! Mónikát a reptéren is emlegettük az esti órákban. Azok a szendvicsek!

A hétvégén muzsikálunk Szovátán és Nyárádszeredában.

Dióhéjban a következőkre számítsatok:

Indulás szombaton fél 12-kor; - kisvonatozás Szovátáról Vármezőre; - Nyárád-mente makett-csodálás; - ebéd és fagyizás Szovátán; - koncert 7 órától filipólóban a Főtéri park színpadán; - utazás Nyárádszeredába; - este fél 10-kor szállásolás családoknál és tornateremben. Buli, muzsikál a Négy Utca zenekar a főtéren.

Vasárnap közös reggeli 9 órakor, délelőtt többféle tevékenység közül válogathatunk (kézműveskedés, patakolás, alvás, családolás), ebéd 2-től, majd négy órától székelyruhás koncert a főtéri fesztivál-színpadon. Sürgős hazaindulás, 7 óra körül érkezés.

Megnéztük: szép idő lesz!

Évente változó, új és új alkalmazást nyer a Szentegyházi Városnap-fesztivál. A változatosság a fesztivál vándor-jellegéből fakad, újra és újra más helyszíneket választanak a szervezők.

Idén a szentegyházasfalvi templomtér és környéke került középpontba, a nagyszínpad a templomkapu és az emlékmű között húzódott.

Megoszlottak a vélemények a fesztivál-térrel kapcsolatban, noha a templomteret övező helyszínek, udvarterek adta lehetőségek megmutatták, hogy minden eddiginél színesebb és változatosabb programsorozatot lehet belegyömöszölni a három napba.

A fesztiválszínpadon zajló tevékenységeket egy utcatér közönsége nézhette, a zárt, szűknek bizonyuló tér családias, otthonos érzetet adott minden előadás közönsége számára. Még a nagy tömegű megakoncertek közönsége (Pokolgép, Zoltán Erika, stb) is elfértek, rendbontás nem történt.

Az iskolaudvar a főzőversenynek és gyermekjáték-tereknek adott otthont, a huszárlaktanya és környéke pedig játékkuckónak, előadásoknak biztosított helyet, gyermekes családok meghitt együttlétének.

A művelődési ház vadászkiállítását tárt ajtókkal hirdették, a teremben kézműves kiállítás, a Szépasszony vendéglővel szemben pedig a vasüzemi kiállítás-gyűjtemény kavart emlékeket.

A tűzoltó-központ is teli élettel, a Perfekt parkolóban pedig nagyszabású ugráló és sörsátrak működtek.

A helyszínek adta lehetőségeket a civil szervezetek és a településünk közösségei alaposan kihasználták, a rengeteg italkimérés közepette sem történt rendbontás, balhé.

Az időjárás is segítségünkre volt.

A Gyermekfilharmónia városnapi hangversenyére 15-én, szombaton délután került sor, filipólós, fehér sapkás koncertünkről Veres Izolda képeit nézegethetitek itt.

A bemondó kislányok köszöntő szövegét olvashatjátok itt.

Hétfő délelőtt 10 órakor nyoma sem volt a hatalmas tömegű fesztiválnak, hajnalban mindent elpakoltak. Utcák felseperve. Mindnyájan várjuk a jövő évi városnapi rendezvényeket! Vajon milyen helyszínre kerül ezúttal?

A Fili nevében gratulálunk a Polgármesteri Hivatal minden egyes dolgozójának a színes és gazdag, élménydús rendezvényért.

Maulbertsch híres festő volt Sümegen, aki elsősorban templomfreskókat készített. Az 1700-as években dolgozott, élete nagy részét Sümegen töltötte. Munkásságáról  izgalmas interaktív kiállítás készült, ezt néztük meg a Filivel.

A formák és az árnyékok, valamint a díszítések felhasználásával a festő különleges élményben részesít.

Falfestményeit nézegetve olyan érzésünk van, mintha térben látnánk alakjait, tárgyait. Mai szóval 3D-s hatású munkái vannak. Ezt még fokozta azzal, hogy a templomhajó kisebb beugróit homorúra képeztette ki, ezekben a fülkékben lévő ábrái pedig sétánk közben mintha elmozdulnának. Az izgalmas látványt mindenkinek ajánljuk!