Néhány nap múlva, október 2-án tartjuk a Fili zenekarába a felvételi vizsgát. Elbúcsúztak néhányan, a helyükre lehet jelentkezni. A vizsga hétfő délután 4 órakor kezdődik a vonósok jelentkezőivel, majd 5 órától a fúvósok méretkeznek és egy dobos.

A diákok készüljenek hat hangsor kottából való lejátszására, 10 népdal szintén kottából, egy választott vizsgadarab kívülről, végül pedig prima vista kottaolvasás.

Minderre négy vizsgabiztos ad jegyet (két diák, két tanár). Az eredményeket másnap délben függesztjük ki a zeneterem ajtajára.

A zenekarba való bejutási átlag 9-es.

A vizsgára szívesen látunk szülőket, rokonokat, barátokat is.

Jelenleg a zenekarban egy I. hegedű, egy II. hegedű, két III. hegedű és két cselló számíthat zenekari tagságra, a fúvós részlegen pedig: egy mélykürt, három vadászkürt, egy trombita és fuvola-klarinét összesen egy fő. A dobosokhoz egy bejutó hely van.

A megméretkezés alkalmával kiesők közül a 8,50 átlagot elérő diák póttagként jut be és járhat a hétfő-szerdai kis zenekari próbákra.

Pótfelvételi legközelebb január 15-én lesz.

Vizsga után a honlapunkon fényképes bemutatót közlünk.

Sok sikert, még több gyakorlást kívánunk!

 

 

Hagyományos szeptemberi tánctáborunkat nem tudtuk kikerülni. A moldvai és tengeri kiszállásunk után pihenés illette volna a hadat és vezérkart, de az évszám kötelez: idén töltötte a Prímásképző és tánctáborunk 15. életévét.

Szeptember eleji hagyományos táborunknak külön jellegzetessége-íze-színe van. A táncot a Műv. Ház nagytermében tanítják, a hangszeresek pedig a zeneteremben kapnak felkészítést.

Bővebben...

Hétfő - 2017. augusztus 28.

Kár, hogy le kell szerelni, mert gyönyörű a víz, fövenyes partot találtunk, hétágra süt a nap. A csapat végre megtanulta a tengerparti szabályokat, megfelelően kenegetik egymást, vége az égési sebeknek. Begyakorolva a közös szállás és közös étkezés összes szabálya, simán működik a tábor. A délutáni napfürdőt viszont többecskén lemondják, pihenésre, naplóírásra hivatkozva tartanak őrült csetepatét szállásaikon. A bomlás jeleire megindul a magas szintű ellenőrzés, a legényszálláson levő rendetlenség kiveri a biztosítékot. Rémült naplóírás és rendrakás következik.

A hétfő esti koncertünk Eforia Sud szabadtéri színpadán, a Cazino mellett kap helyet. Az engedélyt nehezen kaptuk meg, Sărăcilă úr formai hibákra hivatkozott. Végül jókora közönség előtt sikerül bemutatkoznunk, kemény erőfeszítések árán csatát nyertünk. A közönségszervezésnek érdekes módját találtuk: bemondólányunk, Marika Magyarfaluból, Gina néni kocsijában ékes románsággal hirdette a toborzó szöveget. Kezében mikrofon, az autó tetején Tókos koma fogta a hangfalat.

Bővebben...

Az elmúlt napokban postagalambbal tudtunk volna híreket adni hazafelé, de erre még a galambokat is megeszik. Most az Eforie egyik panziós lakosztályáról végre hírt adhatunk az elmúlt napok eseményeiről.

Péntek - Bákóba indultunk, szekereink és legénységünk jól bírta az utat. A közlegények remekül muzsikáltak. Régi ellátmányos tisztek érkeztek Szentegyházas-Nagyoláhfaluból, élelemutánpótlást hoztak a honvédeink számára. Katona Csaba pityókasalátát és bécsi szeletet csomagolt, Elekes István és Közlegény Szabolcs szállította. A táplálkozás a bákói központi parkban történt, váratlanul megjelent harangozónk segítségével. Felesleges dolgainkat (székely-mundér) hazaküldtük, hogy későbbi bevetéseinken ne legyen nehéz a kuffer. Koncertünkön válogatott admirálisok a Bukaresti Nagykövetségről és ellentengernagyok a Bákói Tanfelügyelőség soraiból lelkesen tapsikoltak. A kétezres óriásteremben impozáns volt a Fili, kár, hogy a mozgókép-rögzítő szakasz áruló módon cserbenhagyott, így moldvai hadviselésünkről az utókor számára csak néhány naplójegyzet marad.

Éjszaka Dobrudzsa irányába fordult seregünk, hajnali negyed hatkor már a navodári napfelkelte szórakoztatta a kimerült csapatot.

Bővebben...

Várható volt, hogy a lészpedi templomban nem léphetünk fel. Új pap, más stilus, külön szokások, stb. Ugyanez vonatkozott a templomlépcsőre valamint a tágas templomkertre is. A lészpedi polgármester (valamikori kézilabdás, néhai Marian Cozma csapattársa) beleegyezésével a templomtól nem messze levő faluközpont utcarészében kaptunk engedélyt az előadásra.

Mellettünk a falu tekintélyes finom vizű kútja, hátterünk György bácsi nagy diófája. Mögötte pedig a gyönyörű, üde lészpedi erdők.

A filikórus székelyruhásan beült misére, egyesek áldoztak is. A mise végén kiözönlő közönség jókora tömeget képezett: rengeteg kisgyermek, öregek, szeretett vendégfogadóink.

Bővebben...

Magyarfaluban volt az első fellépés jókora csúszással. A Vas János-féle pódiumokat is szokjuk, a műszaki-szerelő gárda barátkozik csavarokkal, átkötőkkel. A kórus az udvaron sorakozott, a zenekar a kultúrteremben hangolt. Az együttes felállásának a lényege az volt, hogy a csángó gyermekek és fogadott vendégeik, a filis kórustagok egymás mellett álljanak, hogy az otthoniak is ismerkedhessenek velük. Legalább képen... Ennek az lett az eredménye, hogy a 9 éves apró csángó leányka mellett nyúlánkozó 15-17 éves kórustagok sora rendetlen és összevissza felállási képet eredményezett.

Ezt ma, a lészpedi koncerten elkerüljük. A 34 csángó gyermeknek több, mint fele ügyesen teljesített. A többi mára köteles behozni elmaradásait, mert ha nem, kiesik a közös tengerparti partiból! - szólt a parancs.

Kis létszámú közönségünk soraiban a magyarfalvi tantestület egy része is jelen volt. Lelkes, jó kollégákat ismertünk meg. Ők mind románok, az iskola 200 fős diáksága románul tanul , a délutáni külön magyar órák kivételével.

Bővebben...

A magyarfalusi legénységnek nem volt olyan szerencséje, mint a lészpedieknek, ugyanis akadt egy-két tennivaló: kecskéket legeltettek, fuszulykát bontottak, kaszáltak, szénát hordtak és téglarakásnál is besegítettek ahol szükség volt. Az iskolai próba után, ami fél 5-től volt, vendégfogadóikkal bérmálási felkészítőn is részt vettek. Lassan elcsendesedett a falu és tücsökciripelés kíséretében mindenki nyugovóra tért.

A magyarfalusi helyőrség parancsnokságán a gőzölgő szilvásgombóc mellett haditanácsot tartottak a helyi és a kihelyezett csapatok parancsnokai. Megbeszélték az ideérkező lészpedi és gajdári csapatok fogadását, ellátását, szórakoztatását. Ezek szerint szerdán, 2017. augusztus 23-án, du. 5 körül megérkezik a csapatszállító gépjármű, rajta 39 Lészpeden tanyázó filis, 19 vendégfogadó ifijonc, 8 parancsnok, valamint 8 gajdári hátvéd, gépkocsivezető + 1 hadapród. Koncert 7-től, vacsora, majd kiadós moldvai táncház. Takarodó este 10 óra körül.

Bővebben...

Kedves Otthoniak!

 

Csapataink szétszakadtak, három helyen állomásozunk: Magyarfalu, Lészped, Gajdár. Elég jól tudunk távbeszélni egymással, így tudomásunkra jutott, hogy a Magyarfaluban táborozó csapatok remekül érzik magukat, az ötven fő két-három fős elosztásban kerültek családokhoz. A vezérkar jelenleg pityókaására vállalkozott.

Az egyesével való leosztás-tervet csak nálunk, Lészpeden tudtuk alkalmazni, egyébként itt is és Gajdáron is ugyanúgy párosával történt a kiosztás. Csapataink rendkivül elégedettek, mai ellenőrző körutunkon a fogadókkal sétifikáltak a faluban többen is. Kiderült, hogy a mezei munkára való beosztásuk nem alkalmas időre történt, nem lévén kapáló- és kaszáló idény, a terménybegyűjtés pedig jóval később lenne esedékes. Maradt, hát a lófrálás, daltanulás, ismerkedés.

Magyarfaluban a közös találkozó és próba du. 5 órakor, itt, Lészpeden pedig este 7 órakor történik. A gajdáriak tudomásunk szerint főzni tanulnak különleges csángó ételeket.

Beszélt nyelv: finom-vegyes keveréke a román és magyar szavaknak.

A hadijelentéseket ma estétől Magyarfaluból E.D, O.L. és Sz.N. biztosítják, Gajdárról P.Ó., Z.N. és Á.K., innen Lészpedről pedig Sz.E és M.A.

Beszámolóírások, fényképfelvételek ezredesi jóváhagyással kerülnek közzétételre.

A keleti fronton fényes napsütés, hűvös szellő és béke van.

Melyhez hasonló jókat: s.k H.S, tábor főparancsnok

 

Állóképeket a csapatok mindennapjaiból itt nézhetttek meg.

 

További jelentések a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program közösségi platformonjának bejegyzéseiben.

Régóta dédelgetett vágyunk, hogy kipróbáljuk a román nyelvtanulást a moldvai csángó vidéken. Közismert a csángó nép fantasztikus magyarsága, de fokozatosan az is tapasztalható, hogy a jelenlegi generációváltásnál megszakadni látszik a kultúra továbbadásának lánca.

Kultúránk a magyar nyelv. Szentegyházán ezzel nincs baj, a kisérettségi- és nagyérettségi vizsgákon viszont tömegesen buknak ki gyermekeink a román nyelv ismerete hiányában.

Kézenfekvő, hát az egymás közt románul kommunikáló csángó gyermekek közé családi elhelyezéssel székely gyermekeket szállásolni. Mindenki jól jár: a székely románul, a csángó pedig magyarul fog szavakat, mondatokat ”fölszedni”.

Augusztus 21-én, hétfőn este kezdődik ez az izgalmas kísérlet, melyről napi blogot olvashatnak honlapunkon.

A román nyelvtáborunk tulajdonképpen egy hangversenykörút keretében zajlik két lépcsőben.

A moldvai (Bákó környéki) csángó falvakban öt napig leszünk a helyi családok fizető vendégei, ez alatt három alkalommal színpadra lépünk megmutatni túlnyomóan román nyelvű dalokból összeállított műsorunkat. Ezeken a fellépéseken 30 csángó gyermek is szerepel, akik az elmúlt hetekben tanulták meg a „Fili daltár” segítségével az énekeket.

Hét végén, szombaton a 30 „vendégünkkel” és azok kísérőivel közösen utazunk a román tengerpartra, nyelvtanulmányainkat immár teljesen román közegben tökéletesíteni.

A mellékelt hirdetőn olvasható, hogy a strandoló közönségnek is fogunk énekelni.

Bővebben...

Nem lehet szabadulni a kanadai élményektől. Újra és újra belelapozgatunk a gyermekek útinaplóiba és százféleképpen éljük újra csodálatos utazásunkat.

 

Se vége, se hossza a lelkesedésnek. Nem is vállalkozunk arra, hogy kivesézzük a naplók alapján a minden képzeletet felülmúló nyugati kalandozásunkat. Több száz oldal anyag lenne a teljesség igénye nélkül is. Az viszont mindannyiunknak feltűnt, hogy a naplókból sugárzik a családoknál töltött élmények bejegyzése.

 

„Ezután felszálltunk a repülőre. Én Sára és Barbara mellett ültem. Sára nagyon-nagyon félt. A legtöbbször meg kellett fogjuk a kezét. Jó volt a repülőzés, mert még naplót is lehetett írni. Nem döcögött, mint a busz.”(G.B.)

 

„Ottawában a Notre Dame katedrális előtt egy szobor volt, mely egy pókot ábrázolt. A szobor mögött egy szomorú történet van. A szobor neve Anya. Készítője korán elvesztette az édesanyját, aki szövőnő volt és ezért egy pók formájában ábrázolta… A Parlament elmehetne kastélynak, a kilátás a folyóra Pazar. Ha majd megérem azt, hogy legyen pénzem elmenni Ottawába, viszem magammal anyut, mert neki is látnia kell ezt egyszer… Koncert után a nagykövet úr, egy szimpatikus ember, körbevezetett a Nagykövetségen és mesélt az ott lévő szobákról. Vacsorát is kaptunk! Ez volt az eddigi legjobb vacsorám: csirkemell, csirkecomb, rizs, brownie fagyival.” (Sz.B.)

 

Bővebben...